Mikor a szíved már csordúltig tele,
          Mikor nem csönget rád, soha senki se,
          Mikor sötét felhő borul életedre,
          Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
          Nézz fel a magasba, reményteljesen,
          S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

          Mikor a magányod ijesztőn rádszakad,
          Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
          Mikor körül vesz a durva szók özöne,
          Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
          Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
          Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

          Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
          Mikor elnyomásban szenved az igazság,
          Mikor szabadul a Pokol a Földre,
          Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
          Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
          S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

          Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
          Mikor életednek nem látod a hasznát,
          Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
          Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
          Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
          S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

          Mikor a "kisember" fillérekben számol,
          Mikor a drágaság az idegekben táncol,
          Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
          S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
          Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
          S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

          Mikor életedbe lassan belefáradsz,
          Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
          Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
          Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
          Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
          Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

           Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
           Munkád elismerik, lakást is szereznek,
           Mikor verítékig hajszoltad magad,
           Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
           Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
           Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
          Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

           Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
           MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
           Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
           S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
           Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
           Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
           Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
           URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
           MENTS MEG A GONOSZTÓL!
           AMEN

          UTÓHANG:

          S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
          Távozz Sátán - szűnj vihar!
          BÉKE, s CSEND legyen!

          Miért féltek kicsinyhitűek?

          BÍZZATOK! Hisz' én megigértem Nektek!
          Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
          Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
          S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

 

"Mert szív kell minden földi tettbe
imába, csókba, harcba, s reánk nevet
jószerencse, s az égnek édes arca."

 

 

   

 ablakomon a fény,
mint szabad kósza lény
a kisasztal fölött
táncolva beszökött
ám
egy kósza bajkeverő
fodros kicsi felhő
a Nap elébe állt
panaszra így vált
ím
bújócskát játszani
vagy utána menni
a fénynek nem tudok,
fény nélkül elbukok
ám
ha te, drága Nap,
ki alatt nincs új
a Földön, fénycsóvád
-persze csak kölcsön-
átengeded legott,
megkeresem az elbújt
játszi fényű huncutot.
Így
hízelgett a kicsi
fodros kerek felhő,
rászedve a vén Napot,
s mihelyt egy fénycsóvát
-persze csak kölcsön -
segítségül megkapott,
hamis vággyal játszani
a szellő után futott/sk./
Myspace Weekend Comments

Álmodj nekem tengert,
hűs keleti széllel,
apró szigetekkel,
érző szenvedéllyel.
Vitorlákkal égbolt alatt,
sós ízű csókkal ajkadon,
parton ülve nézzük hullámok
táncát, úgy akarom.
Naplemente veti ágyunk,
altatót simogat kezed,
míg hajnal kergeti a holdat,
mellettem észre sem veszed:
virágok bontják szirmaik,
kelyhükön csillogó fény,
harmatban fürdik álmom:
kikötőbe érő remény.

De most tedd le könyved,
egyszer minden vers véget ér,
alszom egy kicsit, menjünk,
a hullámok moraja örökre
bennem él. /sk./

              ildy

Free Comments & Graphics

[Glitterfy.com - *Glitter Photos*]

 

 

Szabadság szerelem,
e kettő kell nekem,
tudod arra gondoltam,
aki ilyet kér,
az a lehetetlent kéri,
mintha azt szeretné,
hogy a Nap,
és a csillagok
egyszerre ragyogjanak az égen,
mintha azt kérné,
a hideg hó,
és a meleg nyári zápor
egy időben érkezzenek,
szabadság szerelem
együtt lehetetlen,
szabad csak az lehet,
akit nem ért el a szerelem,
nem valami elnyomó hatalom
a zsarnok,
de a szerelem bizony rabság,
a legkeményebb rabság,
nem is egy másik ember a rabtartó,
rosszabb,
mert embertől szabadulni lehet,
de az érzés szorosan tart,
mint valami láthatatlan,
mégis elszakíthatatlan béklyó,
aki szerelmes nem szabad,
mert valami belső úr,
valami hatalmas istenség
üli benne a győztesek, a leigázók torát,
aki nem enged szabadon,
megköti a gondolatot,
a gondolat
csak egy szorosan irányított száron,
csak a szerelem körül foroghat,
nem szabadság ez,
sokkal inkább,
fájdalmakkal teli rabság,
szabadság benne csak annyi,
hogy szabadon választott rabság,
nem, nem igaz,
a választás se szabad,
hogy mégse ördögtől van,
az biztos, mert az eredmény,
az egésznek az összegzése,
olyan,
mint a világnak az összegzése,
a sok szenvedés ellenére
mégis csodás,
együtt van benne a szülés kínja,
a születés gyönyörűsége./sk:/