…

Csend, éjszakai fények.

Vajon mennyi idő lehet? Az ébresztős óra a hálószobában két órát mutat. A Nagytemplom tornyának órája, mintha csak meg akarná erősíteni, hangosan jelzi, valóban ennyi az idő. Elkongatja először a négyet- figyelmeztetve, hogy egész óra jön - majd elüti a kettőt egy másik hangon.

Következik a forgolódás az ágyban megint reggelig? A tegnapi nap után persze nem kell csodálkoznom, nem az én napom volt a hétfő, talán a mai keddi nap jobb lesz! Valahogy semmi sem sikerült, a télies, ködös, szürke idő rányomta bélyegét a nap hangulatára. A sűrű pára csúszóssá tette az utakat, már a reggel azzal indult, hogy a rádió a karambolokat sorolta.

Be kellene vennem egy gyenge nyugtatót? Nem, először megpróbálok visszaaludni. Mintha kávé illatot éreznék, de vajon honnan a kellemes, édeskés illat? Lehet, hogy valamit álmodtam, mielőtt felébredtem! Tényleg, talán kávéházban járhattam, de kivel, mikor, hogyan, miért?

Kávéház. Felidéződik bennem egy régebbi álmatlan éjszaka emléke. Álmatlanság ellen legjobb az álmodozás! Ha én gazdag lennék… Eljátszani a gondolattal, bizonyára sokan vagyunk így. Akkor ötlött fel bennem egy rendkívüli kávéház ötlete.

Ez a kávéház attól lenne különleges, hogy a szerelmesek látogatnák kortól függetlenül. Nekik találtam ki a találkozóhelyet, mely meghitt, meleg menedéket kínálna elsősorban a fiataloknak, de idősebbek is betérnének egy kis csendes beszélgetésre halk zeneszó mellett.

Mai világunkban minden múlandó, ami ma üzlet, arra holnap már nincs kereslet. Egy meleg, ízlésesen berendezett kávézó! Ez az!

Tervezgessünk csak egy kicsit! Az idő múlik, szerelmek gyúlnak és hamvadnak el, de a szerelem, mint életérzés örök. Tán cserélődni fognak a vendégek, párok bújnak össze, s idővel, ha szét is rebbennek, lehet, hogy új társsal ismét itt fognak randevúzni.

Kellene egy találó név! Rómeó és Júlia Kávéház?

Nem is olyan rossz, fémjelezheti a helység jellegét. Már magam előtt látom a párokat, akik vendégeink lehetnének. A kuncogó diákokat, akik közösen dobják össze a kapucsínó árát, és tavaszi szélben, nyári napsütésben, őszi langy melegben, havas télben eltöltenek itt egy órácskát. Betérne hozzánk az ifjúság, akik már a félhomályt keresik a zaklatott világban, ahol és amikor meg lehet vallani a nagy érzelmeket. Ők már a jövőt is tervezgetik. A finom kávé illata a mézes sütemények illatával keveredik és bűvöli el az utcáról betérőket. Sorsok tárulnak fel , és meghitt beszélgetések kovácsolják össze a párokat.

A helyiség maga egy zegzugosan kialakított terem, melyben sok-sok zöld növény is helyet kap.

A bejárattal szemben a nagyobb falfelületen egy kép idézi fel a veronai erkély mását, mely a valódi méretének megfelelően készült. Ügyes festők vannak ma, még a térhatást is el tudták érni precíz munkával és megfelelő színhatásokkal. A meghitt hangulatot a rejtett világítás is fokozza.

 Az asztalokon szép fehér terítők pici piros szívekkel, középen fehér vázában vörös rózsaszál. Fehér porcelán csészékben illatozó kávé gőzölög, fehér tányérkákon mézes sütemények kelletik magukat csábítóan. A felszolgáló lány és fiatalember - szintén fehér és piros ruhában - csinosan, vidáman szorgoskodnak. Minden asztalnál mondanak néhány kedves szót, miközben barátságosan egymásra mosolyognak. Szemmel láthatóan nagyon szívesen dolgoznak itt. A helyiséget halk, kellemes zene tölti be, az andalító dallamok azonban az összebújó párok beszélgetését, a csendes vallomásokat nem zavarja.  Az ajtó ismét kinyílik. A szélhárfa kellemes csengéssel jelzi, új vendégek érkeztek. A sarokban még épp akad egy szabad asztal. A fiatal pincér készségesen kíséri oda az idősödő párt és szelíden kérdezi őket:

- Örülök, hogy ismét eljöttek, hozhatom a szokásosat? A mézes zserbó ma igazán nagyon jól sikerült! A kérdésre bólintás a válasz, a hölgy mosolyogva köszöni a gondoskodó érdeklődést. A pincér fiú már int is kolléganőjének, hogy igen, készíthető a tejszínes kávé és a süti!

 Fejében átvillan: már megint eltelt egy hónap? A galambősz házaspár mindig a nyugdíj fizetését követően tér be egy órácskára. Talán  az unokák egyre ritkuló látogatásain kívül ez a legszebb nap számukra, ez ad  örömet és erőt az elkövetkezendő hónapig. Ők is szerelmesen csillogó szemekkel simogatják meg egymás kezét, de ezekben a  szerelmes tekintetekben már egy életen át szerzett szeretet is lakozik. A fiatal párok kicsit irigykedve suttogják egymás között:

- Vajon  mi is megérjük ezt?

A pincérlány tekintete a naptárra téved. Nemsokára itt lesz a kávéház életében az év legnagyobb ünnepség-sorozata. A Rómeó napjától / február 7./ Júlia napjáig / február 16./ tartó időszak mindig különleges alkalom a kávéház életében. E pár napon egy kicsit művészeti kávéházzá is átalakul, melynek keretében az örök téma, a szerelem szólal meg versekben, zenében, dalokban, novellákban. Minden nap egy-egy kiváló és népszerű művész, színésznő lép fel egy órácskányi műsorával, melyeknek nagy sikerük van. Ilyenkor színültig megtelik Rómeó és Júlia Kávéháza, előkerülnek a pótszékek is. Különösen Valentin-napon nagyon nagy a forgalom, a csendes meghitt beszélgetések helyett most átveszi a szerepet a művészet és a taps. Az igazán ünnepi hangulatot a szív alakú léggömbök fokozzák.

Jaj, de mi ez az ide nem illő zene?

"Ébresztő, keljél fel! "- szól a népszerű, ismert, de most szokatlanul hangzó dal. Percek múlhatnak el, mire agyam felfogja, hogy az álmodozásból a rádió hangja zökkentett ki. A valóságba kell visszacseppennem, és a kávéház varázsa helyett a zord valósággal kell szembesülnöm. Indul egy új nap, a kávét én főzöm, a csinos pincér fiatalok eltűntek a ködös téli reggelben.

Nem baj, azért a mai napom azért is jó lesz! A kávé illatával orromban és zamatával a számban indulok a buszmegálló felé, és jöhet a munka. Ám egyszer talán meg tudom valósítani álmomat, csak az a fránya pénz ne lenne a világon, mely minden álmot megkeserít hiányával. Akkor sem adom fel, lesz még álmatlan éjszakám és egyszer talán pénz is az álom megvalósításához. Elvégre a remény hal meg utoljára!